IDENTIDAD

 

¿Qué hacer con las palabras al final?

Sólo puedo buscar, para saber qué soy,

en la infancia y ahora en la vejez:

ahí es donde la noche es fría y clara

como un principio lógico. El resto de mi vida

es una confusión por todo aquello

que nunca he comprendido:

las tediosas dudas sexuales

y los inútiles relámpagos

de inteligencia. Debo convivir

con la tristeza y la felicidad,

vecinas implacables.

Se acerca la última verdad, durísima y sencilla.

Como los trenes que en la infancia,

jugando en el andén, me pasaban rozando.

 

[De Amar es dónde]

ÖNMAGAM

 

A végén mihez kezdjünk a szavakkal?

Ha magamra akarok lelni, nem kereshetek

máshol, mint két helyen: a gyermekkorban s most, hogy öreg lettem.

Ott, hol az éjszaka tiszta és hideg,

mint a logikai alapelvek. Az élet többi része

zűrzavara mindannak, amit nem értettem,

a megcsömörlött szexuális kételyek,

az értelem hasztalan felvillanásai.

Együtt élek a szomorúsággal és a boldogsággal,

könyörtelen szomszédok. Már közeleg

az én igazam, kegyetlen és egyszerű.

Mint a vonatok, amik gyermekként,

játszva a peronokon, közvetlen mellettem haladtak el.

 

 

[Traducción  al húngaro de Gergő Tóth]